Single Blog

20 éves az Abdai Baráti Kör – „Gyöngyvirág” Nyugdíjas Egyesület.

Ma, 2012. november 24-én magunkat ünnepeljük. Összejöttünk, és meghívtuk magunk közé a régi, alapító tagjainkat. Ezen a délutánon emlékezünk az elmúlt 20 évre. A szépre, a vidámra, hogy a meg-és felemlegetett közös emlékek hozzák össze a közösség régi és mai tagjait. Azonban nem feledkeztünk, nem feledkezhettünk meg azokról sem, akik már nem lehetnek közöttünk. Ma őket is többször felemlegetjük biztosan a beszélgetés, az emlékidézés közben. Tegnap délután a temetőben látogattuk meg őket, virággal emlékeztünk rájuk, és gyertyát gyújtottunk sírjuknál. A  17 órai szentmisét a templomban az egyesület elhunyt és élő tagjaiért ajánlottuk fel.

20 év nagy idő. Ennyi idő alatt egy gyermek felnő, kinövi a gyermekkorral járó betegségeit, megerősíti helyét a környezetében, dolgozik vagy tanul, már figyelnek rá, meghallgatják. De!  A kor kötelezi is!

Mit jelent 20 év az egyesület életében? A kezdeteket igazából nem ismerem. ’92-ben, 41 évesen igazából még nem gondoltam, hogy a nyugdíjasok között a helyem. Úgy éreztem, hol van még a nyugdíj!! Teltek az évek, 2000-től a Teleházban voltam hetente háromszor is, s egyre többször találkoztunk, beszélgettünk a klub tagjaival, hiszen jó ismerőseim voltak mindannyian. Többségük szüleimmel volt egyidős. Az évek alatt megismertem programjaikat. Voltam egyszer alkalmi karvezetője is kórusuknak! Éppen a futball együttes alakulásának jubileumánál, azt hiszem egy falunapon is vendégszerepeltem a nyugdíjas kórusban. 

Nagyon meglepődtem, amikor úgy 2006 nyarának elején Szórádiné Rózsika egyik alkalommal, mikor az uszodában találkoztunk, beszélgetés közben felvetette, elvállalnám-e a nyugdíjas klub vezetését. Ő betegsége miatt nem vállalhatta tovább a számára oly fontos tisztségét. Szinte szólni sem tudtam, oly váratlanul értek szavai. Felgyorsultak az események. 2006 őszén az ő  javaslatára jelölt a tagság, majd megválasztott a klub vezetőjének. S az óta eltelt hat év, mely idő alatt sok-sok minden történt. Egyesületté alakult át a klub, nevünkben megőriztük régi nevünket, de előnevünkkel – az Abdaiak Baráti Köre névvel – jelezni szeretnénk nyitottságunkat minden falunkbeli felé, legyen az nyugdíj előtt álló vagy nyugdíjas. Mindenki előtt nyitottak vagyunk, aki jó közösségre, társaságra vágyik. Érdeklik korának társadalmi, kulturális, technikai kihívásai.

Sok mindent elbeszélhetünk, mi minden történt velünk, mit csinálunk. Nem teljességgel sorolom fel mi mindent tettünk, miben vettünk részt. Bátran állítom, a legmozgalmasabb közösségi élet a miénk falunkban. Rendszerességgel tartjuk kéthetente összejöveteleinket. Megtervezzük az adott hónap programjait, a nagyobbakra felkészülünk. Ilyen például a kirándulás is, mert az uticél terve a többség tetszését el kell, hogy nyerje. Jártunk az elmúlt 6 évben győri múzeumokban, kiállításokon: például az Apor kiállításon, a Xantus Múzeumban, a Városi Képtárban, a Székesegyházban, sétáltunk a városban, de most nem az üzleteket néztük, hanem Győr nevezetességeivel ismerkedtünk. Több kiránduláson voltunk bel-és külföldön egyaránt, csak az utóbbiakat említve: Kárpátalján, a Nyugat-Dunántúlon. Baráti klubokkal tartjuk a régi, jó kapcsolatot, közös rendezvényeinkre mindig a jó hangulat a jellemző. Tekézni voltunk többször is Lébényben öttevényi klubtársainkkal is, és mi magunk is felkerekedtünk egy alkalommal. Megfogadtuk, ebből hagyományt teremtünk. Évek óta vagyunk tevékeny résztvevői a község kulturális és egyéb rendezvényeinek. Sütöttünk kürtős kalácsot falunapon, napköziseknek, ovisoknak, több száz palacsintát vittünk nagy szeretettel Gyermeknapra is, sütünk-főzünk saját rendezvényeinkre, de az egyéb rendezvényeken is meg-megmutatjuk szakácstudományunkat. Legutóbb ugyan a zsíros kenyérhez nem kellett különös konyhaművészeti tudás, de a szelést, kenést, a hagyma adagolását is szívvel-lélekkel tettük.

Szerveztünk magunknak alkotó délutánokat, ahol karácsonyi dekorációkat, díszeket készítettünk. Próbálkoztunk különleges horgolási technika elsajátításával is, de úgy döntöttek a kézimunkázók, maradnak a régi formánál. Tavaly a templomi karácsonyfákat öltöztették az ügyes kezű asszonyok fehér angyaldíszbe. Jelenleg az óvodásoknak készítjük karácsonyra a  meglepi ajándékainkat. Ez a munka például arra is jó, hogy együtt dolgozunk lelkes fiatal szülőkkel az ő ötletük és útmutatásuk alapján.

Rendszeres résztvevői vagyunk a Nyugdíjas Egyetem előadásainak, ide kb. 20 fő jár. Tagjaink többsége számítástechnikai ismereteket sajátított el a Nagyinet programban, ismeri és használja az internetet is.

Egyesületünknek 17 férfi tagja van. Ők szinte mindannyian minden hét hétfőjén nagy asztalitenisz-és ulti csatákat vívnak. Mindenkit szeretettel várnak és befogadnak maguk közé, aki kedvet érez e testet és szellemet erősítő sportokhoz. Örömmel mondható, tagságuk létszáma folyamatosan nő. Saját rendezvényeinken ők a főszakácsok, nagy hozzáértéssel készítik el az étkeket. Vállalkoztak egy vidám jelenet előadására is, bizonyítva, a férfiak a mi egyesületünkben a vállalkozóbb szelleműek. Szeretjük a vidámságot, a nótázást, felköszöntjük a névnapjukat ünneplő, és jubiláló szülinaposainkat.

Nem utolsósorban elmondható: az alkalmi nyugdíjas kórusból kinőtte magát a Dalárda, mely egyre több községi rendezvényen szerepel, énekel. Az együttes próbáik heti rendszerességgel vannak, s örömmel tanuljuk az új erőpróbát is jelentő énekeket. Köszönjük korábbi karvezetőnk munkáját is, aki összekovácsolt bennünket. Jelenlegi kórusvezetőnk ismert a tagság előtt, mert ő a Szabó Lajos bácsinak és a Piroska tanító néninek a lánya, Kutasné Szabó Piroska. Biztosítja nekünk a próbákon való nyugodt készülést, bíztatva bennünket a nagyobb erőpróbákra is. Munkájának eredményességét mutatja, hogy már kánon éneklésére is vállalkozunk.

Egyesületünk névadó virágja a gyöngyvirág. A megújulás, a tavasz hírnöke. Hozzá hasonlóan akarunk mi is megújulni egyesületi életünkben hónapról-hónapra, évről-évre. Egymással törődő, jó közösségi életet élő egyesületben tag lenni, s ezért a célért mindent meg is kíván tenni tagságunk. Jó szívvel hívjuk közénk azokat a falubelijeinket, akik egyedül vannak, magányukat oldhatják velünk, azokat is, akik szívesen kirándulnak, beszélgetnek, akik szeretnének pár kellemes órát eltölteni korosztályos társaikkal.

A köszöneteket először is a klub megalakítóinak szeretném a magam és a tagok nevében kezdeni. Szinte mindig azon múlik a későbbi siker, milyen alapokat kapott a vállalkozás. Mi jó és biztos alapokra építkezhettünk, építkezhetünk napjainkban is. Köszönet ezért Szabó Tamásnak, a kultúrház akkori vezetőjének, akinek hívására oly sokan lettek a nyugdíjas klub tagjai. A vezetőknek, Kozma Istvánné Babának és Szórádi Frigyesné Rózsikának, akik szervezték a programokat és tartották egybe a közösséget.

És folytathatom szerencsére a támogatóinkat, akiknek meg kell köszönnünk, akiknek megköszönjük az egyesületnek nyújtott minden nemű segítségét. Nagyon félő, hogy valaki kimarad az egyénenkénti felsorolásból, de azért mégis külön is meg kell említeni: Az önkormányzatnak az egyesületi munkához adott pénzügyi támogatást, Boros doktornak a kirándulásainkhoz, Szalai Gabriella képviselőnek az énekkarunk működéséhez adott támogatásukat, a Rigó házaspárnak a kézműves foglalkozások anyagait, eszközeit, a boltok, üzletek segítségét, a pékség finom kenyereit, a II. Rákóczi Ferenc Kulturális Alapítvány támogatását kórushangversenyünk megtartásához. Köszönjük a Takarékszövetkezettől kapott támogatásokat. Minden képviselő egyéni – Csigó László és Varga Zoltán – és testületi támogatását korábbi és jelen rendezvényünk megtartásához, a Gulyás csárda szolgálatkészségét, hogy minden igényünket figyelembe véve rendezhettük meg korábbi nagy rendezvényeinket is, a mai ünnepségünket is. Köszönjük a Pannon Nyugdíjas Szövetségnek is egyesületi munkánkhoz nyújtott emberi és szakmai segítségét. Köszönjük Somogyi Éva szép fotóit, melyeken megörökít bennünket klubfoglalkozásainkon, ünnepeinken, kirándulásainkon egyaránt. Köszönet Molnár László úrnak a meglepetés ajándékért. Nem utolsó sorban egyesületi tagunknak, Torma Lajos bácsinak is köszönjük szép festményeit, melyekkel megajándékoztuk klubunk volt vezetőit. Szeretnénk a további jó együttműködést folytatni az óvodával és az iskolával is. Mindig meghatódunk, ha az apróságok, köztük unokáink kedveskednek műsorral a rendezvényeinken. Sipos Tamásné Szilvi is mindenben segíti a kultúrházban rendezvényeinknek problémamentes lebonyolítását.

S nem utolsó sorban köszönöm az egyesületi tagok támogató részvételét a közös programok tervezésében, szervezésében, azok lebonyolításában. Azt mondom végezetül. További sikeres éveket kívánok az Abdai Baráti Kör – „Gyöngyvirág” Nyugdíjas Egyesületnek!

Comments (2)

Hozzászólás a(z) admin@margo bejegyzéshez Kilépés a válaszból