Abdáról elszármazottak találkozóján 2010-ben. Somogyi Éva képkiállításának megnyitóján.
Kulcsár János
A Rábca-parton rám köszönt a hajnal,
S hajamba szórt egy félmarék ködöt,
Fácánkakas rebbent fel vad robajjal,
Hulló pehelytoll selyme röpködött
Keringve még egy percig odafent,
S a tájra újra rásimult a csend.
Tündérke ült hintázva egy fűz-ágon,
S a Vizek Véne tűnt elő amott…
Egy gólyahír kelyhében még az álom
Kis, zöldruhás manókat ringatott.
(Gonosz törpék, kik éjjel a halászt
A mélybe húzzák, hogyha nem vigyáz.)
Az abdai költő, Kulcsár János így írt a falu mellett kanyargó Rábcáról, meglátva azt, amit mi „földi halandók”, ha mégoly erősen figyelünk, akkor sem veszünk észre. Ahogy a költő látta lelki szemeivel a folyó parti csendet, úgy látta/láttatja meg Somogyi Éva velünk képein keresztül a falu házait, utcáit, szobrait, a Rábca-partot, a folyót átívelő hidat, s sorolhatnám tovább mi mindent. Nála sem csak a táj a fontos, hanem az, amit mesél, amilyen érzéseket váltott ki belőle. Mind ezt megörökítve már tud bennünket, nézőket is vezetni, hogy meglássuk közvetlen környezetünkben a szépet, az érdekeset, a rendkívülit.
Remélem, a képeket végignézve önök is egyetértenek velem az előbb elmondottakkal. Így nem csak az elmondott szavakban, de képekben is elraktározhatják falunkat, mindannyiunk szeretett Abdáját.
Fényképeket láthatnak közel és régebbi múltunkból a földszinti folyosón levő tablókon, az emeleten pedig a falu régebbi múltját ismerhetik meg, eleveníthetik fel emlékeiket a képek segítségével. A legrégebbitől indulhatnak, a Pannonhalmi Apátság Levéltárában található írásos emlékektől 1995-ig, a falu áttelepülésének 150-ik évfordulójáig összegyűjtött dokumentumokig.
Jó beszélgetést, nézelődést kívánok, s Rugli Béla segítségével remélem a nótás kedvük is megjön. Így téve teljessé az abdai búcsúra meghívott kedves falunkbelieknek ezt a találkozóját.